Bizonyítunk vagy kockázatot kezelünk? Alapkutatás versus kísérleti fejlesztés

Az alapkutatás és a vállalati innováció egyaránt értékes tevékenység, de nem ugyanarra a célra irányul, és nem ugyanazzal a logikával működik. A különbség megértése különösen fontos akkor, amikor egyetemi kutatási eredményeket szeretnénk üzleti környezetben hasznosítani.

Az alapkutatás elsődleges célja új tudományos ismeretek létrehozása. Kérdései rendszerint arra irányulnak, hogy egy jelenség hogyan működik, milyen összefüggések igazolhatók, vagy egy tudományos feltételezés helytálló-e. Ebben a világban a hipotézis, a vizsgálat, az igazolás és a tudományos érvényesség központi fogalmak. A siker mércéje az, hogy létrejön-e új, megalapozott és ellenőrizhető tudás.

A vállalati innováció ezzel szemben gazdasági érték közvetlen megvalósítására irányul. Nem önmagában az a kérdés, hogy egy tudományos vagy műszaki állítás igazolható-e, hanem az, hogy létrehozható-e olyan új vagy lényegesen megújított eredménytermék, amely valós igényre válaszol, megvalósítható, üzletileg hasznosítható és fenntartható módon működtethető.

Más a bizonyítás szerepe

Ezért a kísérleti fejlesztés logikája eltér az alapkutatásétól. A kísérleti fejlesztésben természetesen szintén vannak feltételezések, tesztek, igazolások és dokumentált eredmények. Ezek azonban nem önmagukért fontosak. Szerepük az, hogy segítsenek csökkenteni vagy megszüntetni azokat az innovációs kockázatokat, amelyek akadályozhatják a projekt sikeres megvalósítását.

Egy vállalati innovációs projektben a kockázat nem pusztán pénzügyi vagy határidő-kockázat. Kockázat lehet az is, hogy nem ismert pontosan a célcsoport igénye, nem működik a műszaki megoldás, nem áll össze az üzleti modell, rendezetlen a szellemi tulajdon, hiányzik a megfelelő csapat, vagy nem biztosított a finanszírozás. Ezek mind olyan akadályozó feltételek, amelyeket a projektfejlesztés során kezelni kell.

A kockázati profil szerepe

A kockázatalapú innovációs projektfejlesztés ezért nem egyszerű adminisztratív projektmenedzsment. Olyan módszertani megközelítés, amely feltárja a projekt kockázati profilját, megmutatja a kritikus területeket, és segít kijelölni a következő fejlesztési lépéseket. Minél több a nyitott kockázat, és minél nagyobb azok mértéke, annál nagyobb megvalósítási és finanszírozási kockázatot kell vállalni. Ez közvetlenül hat a projekt gazdasági értékére is.

Az egyetemi kutatás és a vállalati innováció közötti szakadék gyakran éppen abból fakad, hogy a két világ más kérdéseket tesz fel. Az egyik tudományos ismeretet hoz létre. A másik gazdasági értéket akar megvalósítani. A kettő összekapcsolásához olyan módszertanra van szükség, amely a kutatási eredményből nem automatikusan üzleti lehetőséget feltételez, hanem végigvezeti a projektet a megvalósítási és hasznosítási kockázatok fokozatos kezelésén.

Tananyaghoz kapcsolódó zárás

Ezt a kockázatalapú szemléletet képviseli a készülő KTH IRL alapú innovációs projektfejlesztési tananyag is. A képzés célja, hogy a résztvevők ne pusztán ötletként, kutatási eredményként vagy műszaki fejlesztésként tekintsenek egy innovációs projektre, hanem olyan kockázati profillal rendelkező fejlesztési folyamatként, amelynek sikeres megvalósításához a vevői, műszaki, üzleti, jogi, szervezeti és finanszírozási feltételeket fokozatosan meg kell oldani.

A kérdés tehát nem az, hogy bizonyítunk-e vagy sem. A kérdés az, hogy mit tekintünk a fejlesztés fő céljának. Az alapkutatásban a tudományos állítás igazolása áll a középpontban. A vállalati innovációban a megoldást akadályozó kockázatok megszüntetése, hogy az ötletből működő, hasznosítható és gazdasági értéket teremtő eredménytermék válhasson.